A reiki (霊気 vagy レイキ) egy spirituális gyakorlat, melyet Uszui Mikao japán szerzetes fejlesztett ki 1922-ben. A Kurama-hegyen történő három heti böjt és meditáció után, állítása szerint, Uszui egyfajta „kimeríthetetlen forrású energia segítségével történő gyógyítás” képességében részesült.

A gyakorlat egy részét, a reikis kézrátételt az Amerikai Egyesült Államokban a kiegészítő és alternatív orvoslások egyikének tekintik. Ekkor a technika gyakorlója – meggyőződése szerint – „gyógyító energiát” közvetít a tenyéren keresztül a kezelésben részesülő számára.

A reikivel kezelők a gyógyulást a ki létezésével és jótékony hatásával hozzák kapcsolatba, mindazonáltal sem a kí, sem bármilyen, a kí-t irányító mechanizmus létezése nem bizonyított tudományosan. Klinikai vizsgálatok sem támasztják alá a reiki hatékonyságát vagy felhasználásának javallható voltát egyetlen betegséggel kapcsolatban sem.

A reikitechnikák céljai

Az immunrendszer megerősítése: azon feltételek megteremtése, amelyek lehetővé teszik a szervezet egészséges működését, ellenállóvá teszik azt a különféle kórokozókkal, káros környezeti hatásokkal szemben. A reiki szerint 3–6 hónapos kezeléssel és emellett életmódváltással csökkenthetők vagy megszüntethetők például az allergia vagy az asztma tünetei.

A stressz kiiktatása: A reiki szerint a mindennapi, felgyülemlett stressz rendkívül káros hatással van a szervezetre, az egészséget és a teljesítményt is rontja. Éppen ezért a reiki technikák egyik központi eleme a stresszoldás, az érzelmi konfliktusok, stresszhelyzetek jobb kezelése.

A fizikai és lelkiállapot javítása: Az egészség megőrzéséhez az immunrendszer megerősítése. A reiki nagy hangsúlyt fektet a fizikai kondíció javítására is.

Önismeret fejlesztés: A reiki szerint a technikák rendszeres alkalmazása hozzájárul a tudatosság fejlesztéséhez is, ami segít a nagyobb önkontroll kifejlesztésében, a negatív szokások elhagyásában, az önkorlátozó gondolatoktól való megszabadulásban, a mentális blokkok feloldásában.

Technikák